Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Culebra, Vieques, Puerto Rico, 2018. máj. 10-20.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

2018. máj. 10. St. Croix, Frederiksted - Culebra, Ensenada Honda (45 tmf)

Éjjel 2-kor indulunk reffelt nagyvitorlával és kitekert orrvitorlával esőben. 7 csomóval haladunk, de a tempós menet kényelmetlen, döngetik, forgatják, hintáztatják Ventosót a hullámok. Másfél óra múlva lehúzza Dénes a nagyvitorlát, és csak az orrvitorla marad kitekerve. Így is egész jó a sebességünk, 5-tel haladunk félszélben, és mérséklődik a kellemetlen mozgás. Ennek ellenére nem sikerül aludnom egy percet sem.

Beállítja Dénes a szélkormányt, hogy vigye az a hajót. Utána a csipogót is, hogy 10 percenként jelezzen, itt az idő az őrségben lévőnek kimenni, és ellenőrizni a szelet, illetve, hogy nincs-e hajó a közelben.

Gyönyörű napra virradunk. A szél nem mérséklődött, Aries kormányozza továbbra is Ventosót:

Repülőhal landol a fedélzeten, de visszadobjuk:

Nyolc és fél óra alatt, azaz 10.30-kor elérjük Culebra szigetén Ensenada Honda település öblét. Ventoso csaknem mozdulatlanul áll horgonyon. Ez a béke most különösen jól jön, ma valahogy nehezen viseltem a hullámokat.

Culebra Puerto Ricóhoz tartozik. 2010 decemberében már jártunk ezen a szigeten Mr. Frumble, alias Bukdács úr hajónkon, és a Mikulás itt talált meg minket. Akkor egy másik öbölben, a korallzátonyoknál bójára álltunk, de ma ott nem volt szabad hely, ezért bejöttünk ide a településhez.

Az éjszakai indulással elértük, hogy a nappal jelentős részét a parton tölthessük. Ez a horgonyzóhely egyébként a környéken a legbiztonságosabbnak kikiáltott hurrikántól védett öböl. Igaz, már nyakunkon újra a hurrikánszezon, de nem ezért választottuk. Csak a mai napot töltjük itt, mert be kell jelentkeznünk Puerto Ricóba, amit a kis repülőtéren tudunk megtenni.

A légkondis irodában 37 dollárt hagyunk a Cruising Permitért, azaz hajózási engedélyért. Az amerikai vízumunknak köszönhetően mostantól szabadon vitorlázhatunk az USA-hoz tartozó szigetország vizein, különben nem lehetnénk itt. Hajós ismerőseink, akikkel St. Martinon és egyéb szigeteken találkoztunk, és hozzánk hasonlóan északra tartanak, vízum hiányában nem tarthatnak Puerto Rico védett öbleiben pihenőt. A parti őrség hajói fel-alá cirkálnak, 8 éve bennünket is megállítottak vitorlázás közben, de akkor is volt vízumunk.

Semmit sem aludtam az éjszakai indulásunk óta. Most a meleg és a fáradtság azt tanácsolják, hogy sziesztázzunk egyet a hajón, mielőtt bejárjuk a régi helyeket. A játszóterrel kezdjük, ahol Álmi nyolc éve még olyan lelkesen játszott. Azóta 14 éves lett, más szemmel nézi már a világot, minket, mint akkor. Azok a régi szép idők!

Nem változott szinte semmit a környezet. Még a büfékocsit is megtaláljuk ugyanazon a helyen, és ugyanazzal a felirattal: Egyes napokon nyitva, máskor zárva. Bár akkoriban sokkal színesebb volt a megjelenése, mint ez a mostani külső:

Nyolc éve:

Álmos a fotósunk a mai nap:

Rendszámtáblás fotója bekerül a gyűjteményünkbe:

Sargasso-moszat borítja sok helyen a partot, ahogy sétálunk a szigeten. Árad belőlük a kén-hidrogén záptojásra emlékeztető szaga.

Annak idején maximálisan kihasználtuk a hely adottságait, jót "nyaraltunk" itt decemberben. Most, hogy itt sétálunk, már az új helyeket tervezzük a következő napokra.

2018. máj. 11. Culebra, Ensenada Honda - Vieques, Green beach (27 tmf)

Ma hátszélben haladunk Vieques sziget ÉNy-i öblébe. A tegnapi félszeles menethez képest a mai egy békés vitorlázás. Néhány zivatar átmegy rajtunk, de Aries viszi a hajót, Dénesnek nem kell kint áznia, rólam nem is beszélve.

Húzzuk a csalihalat magunk után, van is kapás, de nincs meg a hal, viszont a csaliból leharapott egy darabot. Következő kapásunk egy adag Sargasso-moszat...

Vieques is Puerto Ricóhoz tartozik, itt is sok szép napot, pontosabban két hetet töltöttünk annak idején. És még magyarokkal is találkoztunk, akik meghívtak amerikai rokonukhoz vendégségbe, velük ünnepeltük a hálaadást.

Idén a Green beach (zöld strand) nevű öblöt választjuk a sziget ÉNy-i oldalán, ahol eddig nem jártunk.

A távolban a fősziget, Puerto Rico:

A parton futkosunk, kókuszokat gyűjtünk, de aztán sietünk vissza a hajóra, mert megjelentek a mákszemnyi csípős rovarok, a no-see-ums-ok. Ráadásul, valahonnan égetett gumi szagát hozza felénk a szél. A hajón Dénesre kellemetlen munka vár. Meg kell javítania az orrvitorlát. Ehhez először is le kell vennünk. Az a rész sérült meg, ahol a behúzókötél belemegy a szembe. Itt jó vastag a vitorla, tű nem megy át rajta. Először vastag szöget kalapál át Dénes az anyagon, így csinál lyukakat, amikbe aztán befűzi a cérnát. Sötétben húzzuk vissza, gyenge szélben. Beletelik így is egy órába.

2018. máj. 12. Vieques, Green beach

A mai nap leginkább a strandolásé, de akad hajós munka mára is. Dénes leveszi a nagyvitorlát, és a szakadásokra vitorladarabokat ragaszt kontaktragasztóval:

Dénesék elmennek vadászni, de csak egy conch-kal térnek vissza (az amcsik kanknak ejtik, az angolok koncsnak):

A parton sprintelésekkel dolgoztatom meg az izmaimat. 200 m sprint a homokban, majd pici pihi, ezt 6x, aztán irány a vízbe lehűlni. Este a hajón tornázom még egy órát, erősítő gyakorlatok a felsőtestre és a fenékre. A másfél kg-os lábsúlyokat használom közben. A hajó nem billeg, így olyan, mint a szárazon.

2018. máj. 13. Vieques, Green beach - Isla Caja de Muertos

Korán kelünk, 6.30-kor már úton vagyunk. Még indulás előtt delfinek látogatták meg Ventosót. Megnézték többször is a láncot.

Tíz óra múlva egy pöttöm szigetnél állunk meg, ahol még nem jártunk. Dénes készíti elő a horgonyt:

2018. máj. 14. Isla Caja de Muertos - Puerto Rico, Boquerón

Reggel 6-kor már a parton sétálunk. Caja de Muertos azt jelenti, a halott ember mellkasa. A szigetnek van egy másik neve is, Coffin Island, azaz Koporsó-sziget. Egyik borzongatóbban hangzik, mint a másik.

Egy teremtett lélekkel se találkozunk, csak ezzel a kis madárral:

Megyünk vissza a hajóra, hogy aztán vitorlázzunk tovább a fősziget, Puerto Rico általunk jól ismert településére, Boquerónba.

Hátszélben tolnak előre a hosszan elnyújtott magas hullámok. Ventoso szépen komótosan felkapaszkodik mindegyik hátára, ekkor az égbe emelkedünk, legalábbis úgy érezzük, aztán visszacsúszunk, kicsit megforgatva, a következő hullámvölgybe.

Álmi még novemberben Trinidadon, amikor a hajó kiemelve állt Chaguaramas egyik kikötőjében, készített egy ülőkét az orrba. Szebb napokon, mint pl. a mai, onnan nézi a hullámokat, várja a delfineket:

Annak idején Álmost kértem meg, hogy készítsen rólam egy érkezési fotót Boquerón pálmafás strandja előtt. Nem nehéz rá emlékezni, kedvenc képkészítési módja volt akkoriban, hogy ilyen kérésekkor 99 %-ban csak darabok kerültek rólunk a képre, ha egyáltalán rákerültünk... Most erre emlékezve, kértem, hogy megint ő fotózzon le a parttal. 14 évesen sikerült teljesítenie ezt a bonyolult kérést :-)

Boquerónért odavoltunk nyolc éve, pontosabban Álmi és én. Három hetet horgonyoztunk a beach előtt, amiből az első hetet Károlyékkal töltöttük Puerto Rico megismerésével. Aztán a Thomas nevű hurrikán elvonulását vártuk meg itt.

Tele helyismerettel, a délután során mindent bejárunk, ahol akkoriban megfordultunk. Sok változást nem tapasztaltunk. Maria hurrikán szeptemberi pusztítása nyomot hagyott a pálmafás strandon, a település boltja pedig megszűnt. Viszont találtunk egy mangóval teli fát, ami alól összegyűjtöttünk egy zacskónyi érett mangót.

Álmos imádja a vagány autókat:

Fiatal leguán:

2018. máj. 15-18. Puerto Rico, Boquerón

A következő napok pihenéssel, strandolással, parti sétákkal, kókuszgyűjtéssel, hajós munkákkal telnek. Készülünk a nagy átkelésre a Bahama-szigetek felé. Még nem döntöttük el, hogy tartunk-e pihenőt a Dominikai Köztársaság valamelyik öblében, vagy tudjuk venni egyből a Bahamákhoz hasonlító Turks és Caicos-szigeteket, ahol mindenképp megállunk. Az időjárás-előrejelzés szerint egy hét múlva lesz ideálisabb az idő az átkeléhez. Legalábbis némileg gyengébb szél és hullámzás, mint most. Velünk együtt vár az indulásra egy amerikai és egy kanadai vitorlás is.

A szélkormány ápolásra szorul, nagyon számítunk rá, nem szeretnénk napokon át éjjel-nappal mi kormányozni.

Dénes talált egy nagyon hosszú bambuszrudat, amivel sikerült lepiszkálnia a pálmafákról a kókuszt.

Kókuszszüret:

Machetével ellátjuk a kókuszok baját:

Annak idején is a Nagy-Antillákon élő csóka (Quiscalus niger, antillai csónakfarkú) segített a maradékot elfogyasztani, mint most:

A pár nap alatt összegyűjtöttünk két hétre annyit, hogy fejenként egy kókusz leve jusson mindenkinek. Kitűnő a kiizzadt ásványi anyagok pótlására.

Többet is gyűjthettünk volna, ha így tudnánk pálmafára mászni, mint a leguán:

Mangót is gyűjtöttünk minden nap, és mivel gyorsabban romlik, mint a kókusz, nem kellett visszafognunk magunkat. Annyit ettünk, amennyi jólesett.

Laktató egzotikus sült desszertünk a tojással és kétszersülttel összekevert plantainpép lett serpenyőben kisütve (banán is lehet a plantain helyett):

Dénesék egyik nap eleveztek vízért. Amikor visszaértek, New York-i indiánról, manatiról, ufóról, youtube-ról, mangókról hablatyoltak. "Ti ittatok? Vagy befüveztetek?" - kérdeztem értetlenül. "Nem, nem" - volt a válasz. "És vizet hoztatok?" - kérdeztem, még mindig gyanakodva. "Igen, igen" - volt a válasz.

A New York-i indián (tényleg indián) 35 éve lifeguard (vízimentő) ezen a beachen, és azzal a lazasággal, hogy ma úgyis kevesen strandolnak, otthagyta az őrségét, és elvitte Déneséket az irodájába, hogy az ő csapjából vegyenek vizet. Közben elmesélte, hogy ő milyen híres. Egyszer videózott egy manatit (tengeri tehén, sok van itt az öbölben), és közben kiugrott a vízből egy ufó, ami rajta van a videón. Még három, saját fáján termett mangót is adott Déneséknek.

A marihuána illatát minden sétánkon érezzük, nem csoda, hogy Álmi már a tengeri csillagba is kenderlevelet lát:

Csiga- és kagylógyűjteményünk egy része:

Hajnali 6-kor béke a vízen:

2018. máj. 19. Puerto Rico, Boquerón - Mayagüez (16 tmf)

Átvitorlázunk Mayagüez településre, ahol ki tudunk jelentkezni az országból, és jobb rajtot tudunk venni Turks- és Caicos felé. Nyolc éve ide érkeztünk a Dominikai Köztársaságból. Akkor kalandosra sikeredett a bejelentkezésünk, most remélem, hogy gyorsan és simán megy majd minden.

Hétfőt tűztük ki indulási napnak, ma szombat van. Esőben barangolunk a kisvárosban, feltöltjük a hajót mindenféle földi jóval, mert mostantól nem lesz sem nagy szupermarket, sem elfogadható árak egészen Nassauig, a Bahamák fővárosáig. Apró szigeteken kívül nem érintünk mást három hétig.

2018. máj. 20. Puerto Rico, Mayagüez

A vasárnap napsütést hoz, az emberek az utcákon sétálnak, bringáznak, élvezik a szabadnapot. Beülünk egy hatalmas cukrászdába, ami a tömegből ítélve népszerű a helyiek körében, és nem fogjuk magunkat vissza. Ami megtetszik, azt kérjük. Feltöltekezünk az előttünk álló 370 tmf-re, ami jó esetben négy nap alatt levitorlázható. Képeket is készítettünk a mai napról, de csak a mobillal, ami sajnos épp Turks- és Caicos egyik szigetén elázik a sós vízben, és elveszítjük a képeket.